Mint minden évben, az idén is nagy várakozással készülődtek az óvodások a farsangi ünnepségre. Hétfőn a Léghajó színház műsorával kezdetét vette az ünneplés. A csoportok álarcokat készítettek különféle technikákkal, díszítették a csoportszobákat és az egész intézmény színes köntösbe öltözött a nagy napra. A gyerekek izgatottan mesélték, ki minek fog beöltözni, az anyukák pedig ott-hon esténként a jelmezeket készítették. Február utolsó hetén már minden a farsang körül forgott. A versek, mesék, a dalok is az ünnephez kapcsolódtak, és nagy hangsúlyt kapott a farsangi hagyományok őrzése. A nagycsoportosok sokat beszélgettek a régebben gyakorolt szokásokról, az ünnep jelentőségéről. Az intézmény gyermekeinek a farsang legjelentősebb momentuma a tél elűzése, amit a nevelőnők minden évben igyekeznek vidámmá és emlékezetessé varázsolni. Február 24-én végre elérkezett a várva várt nap, amikor a gyermekek legkedvesebb jelmezükbe bújhattak, és kezdődhetett a mulatozás. A lurkók, az óvó nénik, dajka nénik énekeltek, játszottak, táncoltak. A szülők jóvoltából a csoportokba sok finom csemege került. Nem maradhatott el a finom farsangi fánk sem, amelyet Joó Kálmánné Valika és Godóné Fehér Éva készített el. Az intézmény dolgozói ezúton szeretnék ne-kik mégegyszer megköszönni. A szervező Süni csoport a fánkok elfogyasztása után meghívta a télűzésre az összes óvodai csoportot, még a bölcsődébe is bekukkantottak, amit a legkisebbek némelyike némi fenntartással és sírással fogadott. Az előző években kiszebábot égettek, de az idei farsangra „humánusabb” megoldást kerestek. A tavasztündérek (Anita, Edina és Leila) elűzték a télbanyát (Zsuzsa óvó néni), aki nehezen engedett és szaporán szedte a lábait, míg a tavasztündérek végre el tudták űzni az óvoda udvarából. Így most már joggal várhatja mindenki a tavaszt, hiszen a mostani időjárás is, (egy kicsit szeszélyes, de enyhe idő) már ezt vetítette előre.
