Néhány héttel ezelőtt a bordányi templomba érkezett az a vándorszobor, mely a meg nem született gyermekekre és emberi méltóságukra irányítja figyelmünket. Egy, korunkat sajnos nagyon érintő esemény, az abortuszok egyre növekvő száma adta apropóját e szobor elkészültének. Most a mi templomunkban is látható volt…
Ennek érkezése, itt léte egy régi tervemet erősítette meg. Hónapokkal ezelőtt kaptam két nagyon régi márvány síremléket az egyik papbarátomtól. Az ottani temetőből ezek elévülés miatt kikerültek, a családok már nem gondozták, talán már nincsenek hozzátartozók sem, s így e két felszabadult síremlék gazdátlan maradt. Ekkor jött a lehetőség, hogy ezeket megszerezzem. Tudtam, hogy Bordányban és Zákányszéken jó helyet találok nekik. Néhány nap gondolkodás, és egy belső indíttatás után kirajzolódott: nem egyházi ünnepnek, nem helyi, vagy országos hősnek, sem Trianonnak nem szeretnék emléket állítani. Van ennél sokkal fontosabb, emberi, mélyebb téma is: az abortuszok áldozatainak és a halvaszületett, vagy nagyon korán elhunyt gyermekeknek szeretnék emléket állítani.
Több dolog is fontossá teszi ezt. Elsősorban kihangsúlyozza, hogy az abortusz áldozatai SZEMÉLYEK, EMBEREK. Akiknek egy vagy két szülő döntése alapján nem adták meg a lehetőséget az életre. Ők nem csak sejtek és kromoszómák, hanem Isten ajándékai, melyeket valakik nem fogadtak el… de sokan elfogadnák pedig…
A másik oka, nemcsak a magzatok sérülnek és „semmisülnek meg” ebben, hanem akkor – vagy később – az anya és apa is. Akik vagy a rossz döntésüket gyászolják, vagy a valamiért el-hunyt kis életet…
Szeretném, ha ez az emlékmű gyógyító hely lenne településünk lakóinak. Azoknak, akik valamilyen módon érintve vannak e témában. Egy rossz döntéssel, vagy egy tragédiával kell együtt élniük. Isten szeretné meggyógyítani az Ő szívüket, kapcsolatukat is! Ez a hely lehetőség… az odaállásra, odagondolásra. Egy hely, ahol lehet gyászolni, emlékezni, megállni, bocsánatot kérni… Mert a mai törvények nem engedik meg, hogy ezt a magzat sírjához kimenve megtegyük. Kívánom azt a gyógyulást az érintettek számára, melyet csak Isten kegyelme és szeretete képes megadni. S ezúton szeretném megköszönni Lajkó Antal műkövesnek precíz munkáját, valamint a Bordányi Baráti Kör támogatását, akik terveim mellé álltak, s lehetővé tették, hogy ez a régi, elfeledett síremlék megújuljon, s talán sokak szívébe gyógyulást, az újrakezdés örömét adja.
Zoltán atya
