Ebben az évben is figyelmet fordítottunk a hagyományok őrzésére, ápolására intézményünkben. Egy projekthéten keresztül minden csoportban igyekeztünk változatos módszerekkel és eszközökkel bemutatni a gyermekeknek az „időjós” medve történetét. Sokféle technikával készültek mackók a vizuális nevelés keretén belül, több csoportban mackóbarlangot is építettek és persze a medvés mondókák, versek, dalok és mesés történetek is segítették a szélesebb körű ismeretszerzést sok-sok játékosságon keresztül.
Február 2-án különös dologra lettek figyelmesek a gyerekek az udvari szabadjátékra érkezve. Egy félreeső sarokban barlangot véltek felfedezni, ahová együtt érkeztek meg a csoportok a „Bújj, bújj medve, gyere ki a gyepre, ha kijöttél légy csendesen, hogy a vadász meg ne lessen” medvecsalogatót énekelve. Erre egy álmos medve nyújtózkodva bújt elő és a gyerekek ügyesen segítettek neki eldönteni, hogy kint maradhat-e vagy még negyven hosszú napra érdemes visszabújnia, mert a tavaszra még várni kell. A nap nem sütött ezen a napon, így a mackó nem látta meg az árnyékát, nem kellett visszabújnia.
Ennek örömére egy medvefogóra invitálta a gyerekeket, de segítséget is hívott maga mellé. Három gyermek fejére mackófüleket tett, melyek mindig az aktuális fogóhoz vándoroltak tovább, hiszen a délelőtti udvari játék során szeretettel fogócskáztak a gyerekek a „mackó bőrébe” bújva.
Tóth Leila, óvodapedagógus
