Van egy csendes, de annál fontosabb történet Bordányban, amely nem a hangos sikerekről, hanem a kitartásról, az esélyről és az önkormányzati felelősségvállalásról szól. Olyan történet, amely évről évre újraírható lenne – ha talán többen tudnának róla, és természetesen ha többen élnének vele.
A 2026-os évre meghirdetett Bursa Hungarica felsőoktatási önkormányzati ösztöndíjpályázat bordányi mérlege első pillantásra megnyugtató: mind az öt érvényes pályázat támogatásban részesült, kizárt pályázó nem volt, az önkormányzat összesen 1 millió 75 ezer forintot ítélt meg a helyi hallgatóknak. Az átlagos támogatás fejenként havi 71,6 ezer forint, ami sokak számára nem puszta kiegészítés, hanem valódi segítség a mindennapokban.
És mégis a számok mögött ott tátong egy másik adat, amely legalább ennyire beszédes. Mindössze öt pályázat érkezett be egy olyan településről, ahol ennél jóval több fiatal tanul felsőoktatásban vagy készül oda. A rendszer tehát működik, a támogatás elérhető, az önkormányzat pedig nem zárkózik el, sőt! És mégis kevesen kopogtatnak.
Pedig Bordány önkormányzata ebben az esetben nem csupán adminisztratív szereplő. A Bursa Hungarica program lényege éppen az, hogy a helyi közösség – saját forrásaiból – kiegészítse az állami ösztöndíjrendszert, és jelezze a fiatalok felé, hogy számítanak ránk, akkor is, amikor már nem itt élnek, hanem kollégiumi szobákban, albérletekben, idegen városokban próbálnak boldogulni. Ez a támogatás hosszú távon talán ez az egyik legfontosabb befektetés. Egy-egy ösztöndíj mögött ott van a tankönyvek ára, az utazás költsége, az albérlet egy részlet, és ott van az a kimondatlan üzenet is, hogy a település nem engedi el a fiataljai kezét.
Éppen ezért érdemes most, a friss támogatások bemutatása mellett is megszólítani a középiskolásokat, az egyetemistákat, azokat, akik talán eddig úgy gondolták: „ez nem nekem szól”, „úgysem nyernék”, „biztos túl bonyolult”. A bordányi adatok épp az ellenkezőjét mutatják. Aki pályázott, támogatást kapott. A forrás rendelkezésre áll, és lenne mozgástér arra is, hogy többen részesüljenek belőle. A Bursa Hungarica bordányi története tehát nem lezárt fejezet, hanem nyitott felhívás. Az önkormányzat idén is megtette a maga részét. Most a diákokon a sor – és talán a családokon, pedagógusokon, közösségeken is –, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Mert a tudásba fektetett forintok nem tűnnek el, előbb-utóbb visszatalálnak a településhez, azokkal együtt, akik egykor innen indultak. Így legyen. A támogatottaknak gratulálunk és sikereket kívánunk!
