Van az évnek egy visszatérő pillanata Bordányban. Estefelé, amikor lehűl az idő, az utcák elcsendesednek, az ablakok mögött mindenki készülődik az éjszakára. Egy gyors szellőztetés, hogy felfrissüljön bent a levegő. Nyitjuk is az ablakot, de ilyenkor sajnos nem a hideg az első, amit megérez az ember, hanem a levegőt, ami nem friss. A füst szaga megül az utcákon, befurakszik az udvarokra, és jelzi, valami nincs rendben. Büdös van odakint.
A levegő minősége nem elvont környezetvédelmi kérdés, hanem nagyon is hétköznapi tapasztalat. Az érzi igazán, aki reggel kaparó torokkal ébred, akinek a gyereke köhög, vagy aki az ablakot inkább nem nyitja ki, hiába lenne rá szükség. A probléma nem új, és nem is csak Bordány sajátja. A falvak többségében hasonló a helyzet. A hidegebb hónapokban romlik a levegő minősége, elsősorban a lakossági fűtés miatt.
Fontos azonban különbséget tenni. Nem mindegy, mi kerül a tűzre. A száraz fa elégetése is terheli a levegőt, de egészen más következményekkel jár, ha festett deszka, bútorlap, műanyag vagy egyéb hulladék ég el. Ilyenkor nemcsak kellemetlen szag keletkezik, hanem olyan anyagok is a levegőbe jutnak, amelyek hosszabb távon komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Ezek a szennyező részecskék különösen a gyerekeket, az időseket és a légúti betegséggel élőket veszélyeztetik.
A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan nem rossz szándékból cselekszenek így. Van, aki nincs tisztában azzal, mit okoz az elégetett hulladék füstje, mások a megszokásra hivatkoznak. A gond ott kezdődik, amikor egyéni döntések sorozata közösségi problémává válik. A füst nem áll meg a kerítésnél, nem válogat házak és családok között. Amit az egyik udvarban elégetnek, azt a másik utcában is belélegzik.
A szabályozás pedig egyértelmű. A háztartási hulladékot, műanyagot, festett vagy kezelt anyagokat elégetni tilos. Ez nem adminisztratív szigor, hanem egészségvédelmi alapelv. Az önkormányzat feladata ebben a kérdésben nem elsősorban a büntetés, hanem a tájékoztatás és a megelőzés. Az elmúlt években többször is született figyelemfelhívás, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy beszélni kell róla újra és újra. A levegő állapota ugyanis nem egyik napról a másikra romlik meg, és nem is egyik napról a másikra javul. Apró döntésekből áll össze. Abból, mit dobunk a tűzre, hogyan szabadulunk meg a hulladéktól, és mennyire tekintjük saját ügyünknek a környezetünket. Bordány élhetősége nemcsak a köztereken és az intézményekben dől el, hanem a házak mögött, az udvarokban is.
A kérdés végső soron jóval egyszerűbb, mint amilyennek elsőre tűnik. Milyen levegőt szeretnénk reggelente belélegezni? Olyat, amelyet megszoktunk, vagy olyat, amelyben jó élni? A válasz nem egyetlen rendeletben vagy figyelmeztetésben van benne, hanem abban, hogy mennyire vesszük komolyan egymást egy kis településen. Vigyázzunk egymásra!
