Szokatlanul élénk és tartalmában is figyelemre méltó közéleti reakció bontakozott ki a napokban, amikor Gajda Attila, térségünk frissen megválasztott országgyűlési képviselője egyszerű kérdést tett fel, milyen helyi problémákat kellene megoldani a választókerületében. A közösségi médiában a bejegyzés alá érkezett válaszok mennyisége és hangvétele arra utal, hogy a kérdés nemcsak időszerű volt, hanem egyfajta felgyülemlett társadalmi feszültséget is felszínre hozott. A hozzászólásokból kirajzolódó kép nem politikai jelszavakból, hanem mindennapi tapasztalatokból áll össze. Az itt lakók talán úgy érzik, hogy az alapvető működési feltételek kerültek veszélybe.
A válaszok alapján egyértelműen három nagy problémakör dominál. Első és legtöbször említett a vízgazdálkodás válsága, majd a közlekedési nehézségek és az infrastruktúra leromlott állapota. Ezek közül az első messze kiemelkedik. A hozzászólók jelentős része nem egyszerűen fontos kérdésként, hanem létkérdésként beszél a vízről. A homokháti térségében élők tapasztalata szerint a talajvízszint évek óta csökken, a kutak kiszáradnak, a mezőgazdasági termelés egyre bizonytalanabb, a nyári hőhullámok pedig nem kivételes események, hanem új normává váltak. A kommentek visszatérő gondolata, hogy a korábban kiépített csatornarendszerek ma már nem a térség érdekeit szolgálják, a víz gyors elvezetése helyett annak visszatartására lenne szükség. Többen konkrét megoldásokat is felvetnek, így új tározók kialakítását, a csatornák átalakítását, a mezőgazdasági gyakorlatok felülvizsgálatát, de a legfontosabb üzenet mégis az, hogy a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan. A hangulatot talán az a rövid mondat sűríti legjobban egybe, amely több formában is visszaköszön: “ha nem lesz víz, nem lesz itt élet”.
A második leggyakrabban említett probléma a közlekedés állapota, különösen Szeged és környéke viszonylatában. A térség lakói napi szinten szembesülnek a túlterhelt úthálózattal, a reggeli és délutáni csúcsidőben kialakuló torlódásokkal, valamint a hiányzó infrastrukturális fejlesztések következményeivel. A harmadik Tisza-híd szükségessége szinte konszenzusos igényként jelenik meg, de hasonló súllyal szerepelnek a vasúti átjárók okozta fennakadások, a nem megfelelően szervezett forgalmi rend és a tömegközlekedés hiányosságai is. A hozzászólásokból kirajzolódó kép szerint a közlekedés már nem pusztán kényelmi kérdés, legesleginkább a mindennapi élet szervezhetőségét, a munkába jutást és az életminőséget alapvetően befolyásoló tényezővé vált.
Ezzel szorosan összefügg az úthálózat általános állapota, amely szintén visszatérő eleme a lakossági panaszoknak. A kátyús, elhasználódott burkolatok, a külterületi földutak járhatatlansága és a kerékpáros infrastruktúra hiányosságai nemcsak kényelmetlenséget, hanem sok esetben balesetveszélyt is jelentenek. A hozzászólók egy része már nem részleges javításokat, hanem teljes körű felújításokat sürget.
Ebben az összképben külön figyelmet érdemelnek azok a problémák, amelyek egy-egy településhez, így például nagyközségünkhöz Bordányhoz kapcsolódnak és amelyek kezelése legalább is részben helyi szinten is lehetséges. A Bordányra vonatkozó észrevételek jól mutatják, hogy az országos léptékű kihívások mellett a mindennapi életet közvetlenül érintő, konkrét hiányosságok is jelentős feszültséget okoznak. Ilyen például az ivóvízhálózat hiányossága az Öreghegy és a Bordányi út térségében, amely egy alapvető közszolgáltatás elérhetőségét hiányolja. Hasonlóan gyakran felmerül a Bordányt a környező településekkel, konkrétan Zsombóval és Szatymazzal összekötő kerékpárút hiánya, ami nemcsak közlekedési, hanem biztonsági kérdésként is megjelenik a lakossági visszajelzésekben. Ahogy a zákányszéki szakasz is mindenképpen hiányzik sokak számára Bordány és Zákányszék között.
A Bordány felől Szeged irányába történő bejárás, a két település közötti ingázás nehézségei szintén visszatérő téma. A túlterhelt bevezető utak és a torlódások nemcsak időveszteséget jelentenek, hanem hozzájárulnak a térség általános közlekedési problémáihoz is. Ezek a kérdések már túlmutatnak egy település hatáskörén, ugyanakkor a helyi önkormányzat szerepe mégsem elhanyagolható. A problémák artikulálása, a fejlesztési igények képviselete és a térségi együttműködések kezdeményezése mind olyan területek, ahol helyi szinten is lehet mozgástér. Erre is mindenképpen nyitott önkormányzatunk.
A hozzászólások egyik legérdekesebb tanulsága talán az, hogy a lakosság nem pusztán problémákat sorol fel, hanem sok esetben megoldási irányokat is kijelöl. A vízvisszatartás szükségessége, a közlekedési rendszerek átgondolása, a helyi infrastruktúra fejlesztése mind olyan témák, amelyekben a társadalmi elvárások meglehetősen egyértelműek. A kérdés inkább az, hogy ezek az igények milyen mértékben és milyen időtávon tudnak beépülni a döntéshozatalba.
Gajda Attila kérdésére adott válaszok összessége tehát egyfajta helyzetjelentés is arról, hogy egy alföldi választókerület lakói hogyan látják saját jövőjüket. A következő lépés az, hogy ezekből tényleges intézkedések szülessenek mind helyi, mind térségi mind országos szinten.
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy települési applikációnkban, a Bordany app-on megjelent egy új felmérés Problémafelvetés címel, amelyben szavazhatnak arról mely probléma megoldása a legsűrgetőbb Bordányban. Kattintsanak hát az app-ban a Felmérések ikonra. Várjuk a véleményüket!
