Vasárnap ismét megtelt a bordányi Szent István király templom. A búcsúi szentmise nemcsak a település egyik fontos egyházi ünnepe volt, hanem egy hosszú, két és fél éve tartó időszak lezárása is. A felújított templomot Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke áldotta meg és adta át ünnepélyesen a híveknek.
A templomot 2024. márciusában kellett bezárni, miután az épületben olyan statikai és állagmegóvási problémák merültek fel, amelyek miatt annak használata veszélyessé vált. A lezárás különösen nehéz időszakban érte a közösséget, hiszen éppen a nagyböjt idején kellett egyik napról a másikra új helyszínt találni a szentmisék és az egyházi alkalmak számára. A következő hónapokban a bordányiak alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Az első időszakban a Faluház adott otthont a szentmiséknek, később a nyári hónapokban a templomkertben, télen pedig a plébánia épületében gyűltek össze a hívek. A szabadtéri alkalmakhoz minden alkalommal padokat, oltárt és sátrat kellett felállítani, a hangosítást pedig szintén újra és újra ki kellett építeni. A nagyobb ünnepeknek továbbra is a Faluház biztosított helyet.
Közben a templom felújítása is folytatódott. A munkálatok során kiderült, hogy a kezdetben ismert problémáknál összetettebb beavatkozásra van szükség. Megtörtént a falak belső szigetelése, megújult a szentély, a tetőtér falait pedig vaspántokkal erősítették meg. A csaknem két és fél évig tartó munkát adományok, pályázati források és püspökségi támogatás segítette.
A vasárnapi búcsúi szentmise így különleges jelentőséget kapott. Kiss-Rigó László püspök nemcsak Szent István királyra, a templom védőszentjére emlékezett, hanem arra a közösségre is, amely a hosszú bezárás alatt sem engedte, hogy megszakadjon a helyi egyházi élet. Beszédében a hit, a közösséghez való tartozás, a józan gondolkodás és az értékekhez való ragaszkodás fontosságát hangsúlyozta.
Egy templom felújítása természetesen elsősorban építési és műszaki feladat. Bordányban azonban az elmúlt két és fél év azt is megmutatta, hogy egy ilyen épület jóval több egyszerű falaknál és tetőnél. A templom a település közösségének egyik régi találkozási pontja, amelyhez generációk emlékei és családi történetei kapcsolódnak.
Ezért is jelentett különleges pillanatot, amikor vasárnap a hívek ismét saját templomukban ünnepelhették a búcsút. Nem kellett többé székeket pakolni a Faluházban, sátrat állítani a templomkertben vagy minden alkalommal új helyszínt kialakítani. A közösség visszatérhetett abba a térbe, amely hosszú időn keresztül meghatározó része volt a bordányi vallási és közösségi életnek.
A felújítás története egyben az összefogás története is. Az egyházközség tagjai, a település lakói, az önkormányzat és intézményeiés mindazok, akik adománnyal, munkával vagy szervezéssel segítették a folyamatot, hozzájárultak ahhoz, hogy a templom ismét megnyithassa kapuit.
