ifjúság

Július 12-16-ig énekszótól zengett a bordányi templom környéke, ugyanis ekkor tartottuk meg a hagyományos táborunkat a zsombói és bordányi templomok scholásainak, akik az elmúlt tanévben is hétről hétre lelkiismeretesen ellátták a szentmisék előénekesi feladatait.
Idén a tábor mottójaként Szent Pál apostol felszólítását választottuk: ,,Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.” (1Kor 1,10.)
A hét folyamán megtapasztalhattuk, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis számtalan dolog – többek között az éneklés szeretete és az, hogy Isten gyermekei vagyunk – köt össze bennünket. A különféle foglalkozásokban, játékokban átélhettük, hogy az egység kialakulásáért nekünk is tennünk kell.
Az énekpróbákon, szentmiséken és a szentségimádáson megélhettük, hogy a különböző énekhangok hogyan olvadnak össze harmóniává s miként válhatunk ezáltal Istent dicsőítő közösséggé. Arról is elgondolkodtunk és beszélgettünk, hogy e közösség miként épít-heti a nagy közösséget, az Egyházat, Krisztus titokzatos testét.

Hisszük, hogy a gyalogos kirándulásunk a Jakab-hegyi kolostorhoz, a tábortűz melletti közös éneklések, játékok, a csapatépítés, a mesefeldolgozás, a különféle hangjátékok, a szentmisék, a kézműves foglalkozások, a személyes beszélgetések mind-mind megerősítették énekes közösségeinket, s felejthetetlen élményekkel gazdagították mindazokat, akik e programban részt vettek.
Ezúton szeretnénk megköszönni a Kateketikai Iroda, a bordányi és a zsombói plébánia támogatását valamint a hívek felajánlásait. Köszönet illeti még a CBA Privát ABC és a Vadgesztenye Étterem dolgozóit, vezetőit, akik segítségünkre voltak a gyermekek élelmezésében.
Bízunk benne, hogy énekes csoportjaink szeptembertől újabb tagokkal bővülhetnek, s a következő nyáron ismét egy felejthetetlen táborral jutalmazhatjuk őket egész éves munkájukért.

Gábor Tamás és Gábor-Kneip Rita

Idén negyedik alkalommal került megrendezésre a Divattábor, ami igazából nem is a divatról, inkább az újrahasznosításról és a varrásról szólt. Mindenki elsajátíthatta a varrógép használatát. Néhányan, akik a korábbi években is részt vettek a táborban, hozták saját varrógépüket és önállóan dolgozhattak.
Második napon Ruzsára, a Szederce Alkotóházba utaztunk, ahol PET palackból és számos újrahasznosított alapanyagból készültek ékszerek. A legizgalmasabb feladat a vízipisztollyal festés volt. Fehér pamutvásznat festhettek textilfestékkel, majd a megfestett anyagból igazán egyedi és különleges táskák lettek.

A tábor 5 napja alatt készültek párnák, táskák, neszesszerek, hajgumik és a hét végére már önállóan befűzték a varrógépet és megtanultak orsózni, tűt cserélni.
Voltak, akik a tábor második napján úgy mentek haza, hogy karácsonyra varrógépet szeretnének és ez az, ami igazán jó érzés, hisz nagyon jó varrni, alkotni. Bízom benne, hogy a következő évben is ilyen sokan eljönnek és együtt öltögetünk 5 napon keresztül.

Kálmán Kamilla

Idén július 5-9-ig, immáron 22. alkalommal rendezték meg a Nyári Napközis és Faluvédő Tábort a Faluházban. A tábor tematikája a lovagkor volt, a gyerekek erre a hétre képzeletbeli lovagokká és udvarhölgyekké válhattak. Az első nap fő feladata a lovagrendek megalakítása és a csapatzászlók megfestése, valamint a névjegykitűzök, úgynevezett személyre szóló címerek elkészítése volt. Az 50 fős tábor az alábbi 4 lovagrendbe szerveződött: Keresztes Lovagok, Oroszlánkirályok, Szárnyas Oroszlánok és a Szőrtelenek csapatába. A gyerekek nagyon kreatívan megrajzolták és kifestették a saját rendi zászlaikat. Ezt követte a címerek elkészítése, melyhez kaptak segítségül mintákat. Kedden a lovagi kiegészítők és a lovak elkészítése következett. Minden lovagrend egy-egy hatalmas pajzsot készített kartonpapírból, valamint az udvarhölgyek szebbnél szebb fejdíszeket, a lovagok pedig karddal, sisakkal és pajzzsal bővítették a felszerelésüket. A rendezvényterem egy hatalmas fegyver- és ékszerkészítő műhellyé változott: lázasan készültek a kartonkardok és a papírkoronák. A gyerekek egész héten szavazhattak, hogy ki nyerje el a “Tábor Arca” megtisztelő címet. A legtöbb szavazatot Szabó Édua kapta. A hét talán legizgalmasabb napja a szerda volt, amikor a csapatoknak el kellett készíteni a saját váraikat. A szervezők előzőleg a település szinte összes kis- és nagy kartondobozát begyűjtötték, melyekből azután a gyerekek nekikezdhettek a várak összeállításának. Igen változatos és ötletes megoldások születtek, a vár szépségversenyt az udvarhölgyek alkotta csapat, az Oroszlánkirályok nyerték.

A lovagrendek délutáni feladata a várak ostroma volt, egyik lovagrend sem szerette volna, hogy a saját vára a csata áldozata legyen, ezért minden csapat megpróbálta hősiesen védeni azt. Szerencsére minden vár kiállta az ostromot, a lovagok és udvarhölgyek kellőképpen megizzadtak a harcban, amit egy hűsítő vízibomba csatával vezettek le. A szervezők fiatal tagjai közel 300 db (!) vízi bombát gyártottak a gyerekeknek, akik nagyon gyorsan elhasználták a rendelkezésre álló muníciót. Egész héten rendkívül nagy volt a hőség, a csütörtökre szervezett biciklitúra részben valósult meg: az üllési tóhoz a nagy meleg miatt nem mentek a gyerekek, helyette Üllésen, a parkban fagyiztak és pihentek. A tábor utolsó napja izgalmasra sikeredett. A péntek délelőtt a szerdán elkezdett tábori induló gyakorlásával indult, utána pedig ügyességi versenyeken tesztelhette a négy lovagrend a rátermettségét és fizikai erőnlétét. A feladatok között szerepelt a Faluház körbefutása, pókjárás, célbadobás, kupak lövöldözés és ha ez még nem lett volna elég, az égi elemekkel is meg kellett küzdeni. Dacára az erős szélnek és csepergő esőnek a lovagok és az udvarhölgyek kiállták a próbákat. Figyelembevéve az időjárás előrejelzést, a szervezők az utolsó pillanatig reménykedtek a jó időben, idén ezért hirdették meg a sátorozást a Hermina tanyán, ahová a tábor záró programjait tervezték.

Folyamatosan gyűltek a sátrak a tanyán, érkezett a lufibohóc, két ugrálóvár emelkedett magasba, a varázslónál színes bájitalokat és varázspirulákat lehetett kóstolni, az udvari fodrászat és arcfestő „műhelyben” vidám arcok és színes frizurák készültek. Kezdetét vette az udvari forgatag, a gyerekek „nyugalmát” a rejtélyes FEKETE LOVAG zavarta csak meg, aki időnként fel-fel tűnt a tömegben. Senki nem tudta ki ő, azt viszont nagyon is jól tudták a gyerekek, hogy egész héten szemmel tartotta őket és üzent nekik. Valódi kilétére az udvari lakomán derült fény, ahol a FEKETE LOVAG köszöntötte a kis lovagokat és hölgyeket, és meghallgatta a tábori indulót. A finom vacsorát, a lovagkor szelleméhez méltóan, evőeszközök nélkül lelkesen elfogyasztották a táborlakók. Tervek szerint ezután következett volna a tábori film levetítése, amit sajnos a heves esőzés elmosott. A gyerekek ezúttal sem sátoroztak a szabad ég alatt, bízunk benne, hogy ennek ellenére az egész heti rengeteg élménnyel gazdagon tértek haza.