Véget ért a tanév, két és fél hónapig nincsenek hittanórák, itt a várva várt vakáció! Mint a szép emberi kapcsolatainkban – barátság, szerelem, házasság – úgy az Istenkapcsolatunkban sem tarthatunk nyári szünetet. Mégis a tanév végén érdemes visszatekinteni, mivel gazdagodtunk, mi mindent sikerült elérnünk, s mi az, ami még várat magára. S ha így le tudjuk zárni a mögöttünk álló időszakot, akkor a megérdemelt pihenésünk után újult erővel kezdhetünk neki az előttünk álló feladatoknak.
Oly sok szép élménnyel ajándékozhattuk meg egymást akár a hittanos foglalkozásokon, akár az egyházi ünnepeken, vagy az egyházközség programjain. Bízom abban, hogy ezek az események erősítették emberi kapcsolatainkat és a hitünket.
Hálát és örömet érzek, ha arra gondolok, hogy 130 gyermek hitre nevelésének, vallásoktatásának részese lehetek; láthatom a fejlődésüket, meghallgathatom örömüket és bánatukat, és segíthetem őket közelebb kerülni ahhoz a Jézushoz, aki bennünket a legjobban szeret, s aki az életünk minden területén társunk szeretne lenni.
Szeptemberben részt vettünk a Szent Gellért-napi Ifjúsági Találkozón, majd tavasszal az Egyházmegyei Hittanos Találkozón. Egy népes csapattal készültünk a karácsony misztériumának megünneplésére, s pár hónappal később Jézus szenvedéstörténetének megjelenítésébe is bekapcsolódhattunk. Sok-sok szorgos gyermek és felnőtt részvételével pedig rendbetettük a plébániaépület környékét és elvégeztük a húsvéti nagytakarítást a Tesz Vesz Tavasz keretében. Májusban pedig az édesanyák köszöntésében is szép számmal vettek részt a gyermekek és szülők.
Május 21-én 11 fiatal részesült a bérmálás szentségében. Június 4-én, Pünkösdvasárnap pedig 11 gyermek járulhatott először a szentáldozáshoz, s előtte való nap végezhette el az első szentgyónását. Remélem, hogy az ő őszinte lelkesedésük és ragyogásuk nem csak engem, hanem másokat is magával ragadott, s hitében megerősített.
A ministránsok gárdája egy fővel gyarapodott. Hálás vagyok nekik, és büszke vagyok rájuk, hogy szinte minden vasárnapi szentmisén jelen vannak, s felelősségteljes szolgálatukkal teljessé teszik a liturgikus ünneplést.
A templomunk scholájához öt új tag csatlakozott a tanév során. Közülük hárman szorgalmas munkájukkal és elkötelezettségükkel már kiérdemelték az egyenruhát. Öröm számomra, hogy a tanév alatt szinte minden vasárnapi szentmisén és jelentősebb ünnepen zengő énekükkel gazdagították a liturgikus ünneplésünket templomunkban. Ezen kívül „vendégszereplésünkkel” segítettünk elindítani egy újabb énekes csapatot Csengelén, énekeltünk a szegedi Alsóvárosi Templomban, s bekapcsolódtunk a Szentlélek-váró kilencedbe a szegedi Jezsuita Templomban. Néhány alkalommal a szentmisén kívül is sikerült örömet szereznünk énekünkkel: a község adventi gyertyagyújtásán, a hittanosok karácsonyi műsorában, a Magyar Kultúra Napján, a Katolikus Bálon és az Anyák napi műsorban.
A gyermekek egész éves munkáját egy hatnapos táborral jutalmazzuk, melynek keretében a szatymazi és a zsombói énekes társainkkal együtt részt veszünk a VII. Nemzetközi Gregorián Fesztiválon Vácott. Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik támogattak bennünket e szép és tartalmas program létrejöttében.
Augusztus 7-11-ig pedig ismét Kincskereső tábort tartunk napközis jelleggel a hittanosok részére. Idei programjainkkal a szent királyok nyomába indulunk, az ő életüket, emlékezetüket megismerve igyekszünk lelki kincsekkel gazdagodni. Idén is köszönettel fogadunk a tízóraihoz és az uzsonnához való élelmiszer-felajánlásokat, adományokat és a tábor sikeréért mondott imádságokat.
A fentebb felsoroltak csupán a felszín, statisztika, a látszat. A lényeg az emberek lelkében történik. De ezt leginkább csak önmaguk és a Jóisten látja. Ha ezek a programok, események, ünnepi pillanatok egy kicsit is közelebb vittek valakit a Teremtő Istenhez, megerősítették hitében, küldetésében, ha csak egy kicsit is jobb emberré vált, akkor azt hiszem, nem volt hiábavaló.
Hálásan köszönöm a plébános úrtól kapott megbízásomat és minden támogatását, a gyermekek lelkesedését és kíváncsiságát, a szülők megtisztelő bizalmát és mindazt a segítséget, amit az elmúlt tanév során a hitoktatás területén sok-sok embertől megtapasztalhattam.
Bízom benne, hogy a nyári szünet élményei is segítenek a hit útján megmaradni és fejlődni.
Gábor Tamás
